Üdv mindenkinek!
Rá kell jönnöm, hogy a blogírás kemény műfaj. Egyre nehezebben tudom rávenni magam arra, hogy nekiálljak posztot írni. Viszont most végre megtört a szenvedés és nekiállok összegyűjteni és fogyasztható formába önteni az elmúlt hetek történéseit.
Tudom, hogy már a kutya se emlékszik arra, hogy hol hagytam abba legutoljára, de ha gyorsan átismétlitek az előző poszt végét, akkor mindenki képbe kerül.
Szóval a történet fonalát ott venném ismét kézbe, hogy megyünk tűzijátékot nézni Busanba. Többeket próbáltunk elcsábítani egy tűzijáték+Barbecue+buli kombóra, de csak a két francia srác volt vevő, úgyhogy négyen vettük nyakunkba a várost. A tűzijáték 7-kor kezdődött, olyan fél6 fele foglaltuk el a pozíciónkat a parton. Kegyetlen mennyiségű ember gyűlt össze, tényleg nem lehet szavakkal tökéletesen leírni. Nem találtam hivatalos becslést, hogy hányan lehettek (csak egy 2010est), ez alapján bőven 1 millió fölött volt a látogatók száma szombat este a Gwanganli parton. Maga a tűzijáték nagyon durva volt, biztos vagyok benne, hogy volt olyan pillanat, amikor több rakéta volt a levegőben, mint a pesti tűzijátékon együttvéve. Egyébként érdekes volt, hogy a koreaiak nem állva nézték végig a showt, hanem mindenki hozott egy frankó kis piknik szettet és letáborozott a parton. Folyt a soju, kajaárusok járkáltak mindenfele, tiszta dzsembori volt.
A rakéták után elmentünk a fiúkkal egy fasza kis barbecues helyre, ahol felkészítettük a testünket az esti rombolásra. Mérsékelt alkoholfogyasztással egybekötöttük a marhahús evést, majd dolgunk végeztével visszabaktattunk a partra. Na ez az esemény volt a kezdőpontja annak a láncreakciónak, aminek a végén Alex és én egy pár dologgal "könnyeben" értünk haza. Egész konkrétan az este eredményei: -2 pénztárca, -1 telefon, -1 póló :DDD A pénztárcámban konkrétan mindenem benne volt, szóval a teljes szett ment a levesbe. :D Szegény Alex még a buszon is rajta maradt hazafele, úgyhogy reggel 9-kor még volt egy 2 órás gyalogútja hazafele (mivel ugye pénze az nem volt :D). Szóval eléggé kimaxoltuk az estét, vasárnap este könnyesre röhögtem magam vacsoránál, amikor a történteket vitattuk meg és mindenki elmesélte az ő szemszögéből az estét.
Hétfőn jött a slusszpoén, hogy megtalálták mindkettőnk pénztárcáját és visszaküldték az egyetemre. :DDD Semmit nem vettek ki belőle, mondanom se kell, Alex és én örültünk, mint majom a farkának. :D
Hétközben nem történtek nagy dolgok, ment az iskola/munka kombó. Pénteken elmentünk megint gyárt látogatni, kedves kolléganőnk kíséretében. Hazafele a kocsiban bedobtam neki egy kis Fekete Vonatot meg Baby Sisters-t, hogy kapja a magyar dózist. Elég jól viselte, sőt még tetszett is neki. Meghívott minket még egy frankó kis japán étterembe is az este, ahol a nagyon jól bevált Tonkatsu-t (nagyon király, imádom; otthon biztos keresek egy helyet, ahol lehet ilyet kapni) tömtük bele az arcunkba. Este még elmentünk a cserediákokkal egy parádés Halloween buliba, ami fantasztikus hangulatban telt. Voltak király jelmezek, legjobban a DJ gyerek Ironman jelmeze ütött, de volt két koreai Jézus is, ők elég őrültbe tolták, nagyon viccesek voltak.
Szombaton a kollégákkal volt közös programunk. A rossz idő miatt nem túrázni mentünk végül, hanem egy közeli bowlingos helyre esett a választás. Egy kicsit még rajtam volt az előző napi másnaposság, de a hideg zuhany+kávé együttes hatása vállalható állapotba hozott. Az enyhe másnaposságnak köszönhetően istentelen gyenge voltam bowlingba. (Egyértelműen nem lehet azért teljesen erre fogni, valószínűleg életem formájában se az én sportom. :D) Később áttettük a székhelyet egy pingpongos helyre, ahol különleges pingpongos skilljeimet (SE :D) tudtam kamatoztatni. Egy-két embert azért sikerült legyőznöm, de azért a többség elég jól nyomta, mint később kiderült a sereg miatt, ahol elég gyakran játszanak srácok pingpongot az unalmas órákban. (Itt még kötelező jellegű a katonaság; mindenkinek 21 hónapot kell szolgálnia.) Az összejövetel végén még meghívtak minket egy ultra király kacsás helyre, ahol nagyon főnök kajákat ettünk. (Koreai kaják között egyértelműen a TOP 3-ban) Vasárnap a szokásos relaxot választottuk, mert azért volt mit regenerálni. :D
Múlt héten hétközben nyomtuk tovább a dolgainkat, szépen haladunk a projektekkel, lassan mindent befejezünk. (Iskolait és munkahelyit egyaránt.) Még persze azért van mit csinálni, de most már egyre kevesebb az idő, úgyhogy fel kell kötni a gatyeszt rendesen. Pénteken elmagyaráztam végre a benti kollégámnak, hogy mit csináltam eddig és hogyan; hát voltak lefővések az oldaláról, de majd még egyszer átbeszéljük. :D Ismétlés a tudás anyja.
Péntek este még elmentünk a többiekkel Samsan-dongba egy ilyen külfi bárba iszogatni, beerpongoztunk, cseverésztünk, röhögcséltünk. Aztán szombaton ismét Busant vettük a nyakunkba a két francia sráccal és egy koreai spancinkkal. A program a jól bevált receptet követte: Koreai Barbecaue - > Kocsma -> Kis szabadtéri ivás -> Buli -> Haza. A dologba ott csúszott a hiba, hogy a koreai srác elhitte, hogy itt a kőkemény európai fiúk szervezetével (májával) fel tudja venni a versenyt. Hát ennek az eredménye az lett, hogy a testét éjfélkor haza kellett küldenünk a szülőknek. :D A taxis azért még megkérdezte full komoly arccal, hogy él-e. :D Ennyire volt szegény gyerek KO-n, de mindenki megnyugodhat, maradandó károsodás nélkül túlélte az éjszakát. A végén még azért Dani egy kicsit elveszett Busanban, de az már egy másik történet.... :D
Itt vannak a képek, megint szortírozás nélkül, fogyasszátok egészséggel.
Illetve egy fantasztikus videó a tűzijátékról:
És egyébként még híres is lettem az egyik képemmel :DDD
Ennyi volt a móka mára; csókoltatok mindenkit,
Ádám
