Jó estét, jó szurkolást!
Sok minden történt az elmúlt három napban, lesz miről írni, úgyhogy most se fogom vissza magam és egy kisebb novellát fogok legyártani.
Először is, kezdeném a WEIRD MOMENT rovattal, most már elkezdtem őket gyűjteni és a blog állandó rovatává nevezem ki. Remélem tetszik nektek, várom a visszajelzéseket. Szóval, akkor egy pár:
- Nem létezik náluk olyan, hogy 0. emelet. A földszintet 1-el jelölik és a liftben is ezt kell nyomni, ha le akarsz menni.
- IMÁDJÁK a légkondit. Nincs olyan helyiség, ahol ne lenne és mindig baromi hidegre van beállítva. Kinn konstans 23-24 fok van, benn az épületekben meg 18. Amikor belépek bárhova mindig meg akarok fagyni.
- Már első nap feltűnt, hogy egyszer csak csönd van, aztán a semmiből hirtelen valami nagyon hangos és kibaszott zavaró zaj kezd el hallatszani. Mint kiderült kabócák, és nagyon sok van belőlük. Rohadt idegesítő.
- Nulla, azaz nulla angol felirat van a termékek címkéjén. Only korean. Legtöbbször azt se tudjuk mit veszünk, csak veszünk valamit, csakúgy a boltban, mint étteremben.
- Én nem tudom, hogy mennyire szeretnek a koreai emberek túrázni és golfozni, de szó szerint bárhol állhatsz a városban tuti hogy van egy túrabolt és egy golfbolt az 500 méteres környezetedben.
- Az összes koreai buszsofőr úgy vezet, mintha valami forma1-es versenyen lennénk. Gáz-fék, gáz-fék és nem ez a finom fékezések, csak a satu. Semmi más. Plusz lassítás közben már basszák is ki az első ajtót, ahol csak felszállni lehet. Nem szarral gurítanak.
Na és akkor most az eseményekről! Hát történt sok minden, azt se tudom, hol kezdjem el, de legyen időrendben.
Pénteken 10től megvolt az angol nyelvű eligazítás, ami egy kicsit inkább koreai angol volt. Egy-két adminisztrációs dolgot elmondtak, szabályokat, biztosítást, csupa unalmas dolgot. Ezután odacsapódtunk a francia különítményhez, hogy elmenjünk kajázni, név szerint Alex, Andrew (aki francia és dél afrikai kettős állampolgár), illetve a lányok Nissa, Anais, Kelly és Iris(ő belga). Illetve velünk volt még Jack is, aki 3 éve él itt, nagyon jól beszél koreaiul, egyébként pedig üzbég. Útközben folyt a beszélgetés, nagyon jó arcok és nyitottak, sokat lehetett rötyögni. Jack bevitt minket egy tradicionális koreai étterembe, ahol megebédeltünk. Készítettem képet, hogy mit ettünk. Általánosságban elmondható, hogy nagyon finom volt és különleges, illetve nagyon sok! Sztem minimum kétszer jól laktam volna abból az adagból, amit elénk rakott a koreai asszonyka. És az ár: Az egész cucc cakkpakk került 5000!!! Wonba, ami nagyjából 1200Ft-nak felel meg.
Ezután körbejártuk a campust, ezen belül a könyvtárat (ahol valószínűleg először és utoljára voltunk :D) és a francia arcok épületét, ahol tanulni fognak. (ők bussniss and administration-t tanulnak) Aztán könnyes búcsú, de este 6kor már találkoztunk is az international building előtt, hogy elinduljunk a welcome party-ra.
A partyról: Nagyon király volt, jókat beszélgettünk és még több sojut ittunk! Én sztem beküldtem a szokásos hazai adagomnak megfelelő soju mennyiséget, aminek köszönhetően egyre jobban beszéltem angolul és hirtelen minden sokkal viccesebb lett. Nagyon sok kínai eljött, de kb. csak a fele, szóval elég vegyes volt a társaság hála istennek. A koreai mentorok nagyon cool fészek, mind a lányok, mind a fiúk. Hatalmas meglepetés, hogy a kínaiknak egy-két sojutól megeredt a nyelvük és hirtelen nagyon barátságossá váltak. A két makk, akiről az egyik posztban írtam, tök jó fejekké váltak, az egyik közülük nagyon berúgott nagyon kevés szesztől és kurva nagy hülyeségeket mondott és csinált.
Nagyjából mindenkivel sikerült beszélnem, a franciákon kívül volt még egy kanadai srác; egy amerikai(szegény nagyon kövér, de legalább jó fej); beszéltem egy kínai csajjal; két japánnal; van egy német srác is, Dessendorfból (ő is ivott keményen, jól be is kurjantott, a végén már fucker és motherfucker volt neki mindenki :D); két norvég csóka, mindkettő már itt van egy féléve, de eljöttek erre a welcome partyra, mert az összes haverjuk hazament egy félév után, ők is jó fejek. Ebből is látszik, hogy tényleg elég színes a mezőny, szó szerinti értelemben is. 3 helyen voltunk összesen, az első kettőnél még ettünk is. Kipróbáltam egy csomó új kaját, többek között a bogarakat is (koreaiul beondegi). Állítólag nagyon egészséges, de sajnos elég szar íze van. :D Aztán hajnali 2-3 között lehetett a lefekvés, a vége már egy kicsit elmosódott a bulinak.
Aztán a másnap kegyetlen volt... Ilyen durván másnapos (a strand fesztivált nem számítva), nem mostanában voltam, a wc és az ágy között ingáztam (nyugi, felül nem jött semmi :D), kb. délután 5-re voltam elfogadható állapotban. Dani is hasonló állapotban, cipőben és ruhában aludt. Whatever. Késő délután elmentünk zabbantani egyet egy steakes helyre, tudtuk, hogy egy ilyen nap után csak valamilyen európai jellegű kaját fogad be a testünk. Vettünk egy menüt ketten, egy kicsit drága volt, viszont nagyon király. Ezután beutaztunk a városközpontba busszal, ahol vásároltunk egy-két dolgot, mint például mosópor, öblítő és társaik. Csináltunk egy csomó képet is, ez is benne lesz a mappában. Olyan fél 9 fele értünk vissza a koliba és megbeszéltük a négy csajjal, hogy el kéne menni valahova táplálkozni. Meg is történt, beültünk egy ilyen csirkés, barbecues helyre, megkajáltunk, beszélgettünk, jól telt az idő. A belga csaj, Iris nagyon jól beszél angolul és nagyon sokat is beszél. :D Kelly óriási forma, az a tipikus feka csaj, mint a sorozatokban. Asszem talán amerikai állampolgár is, de az biztos, hogy Kamerunban született. Anais pedig az a francia lány, akibe Szadam pillanatok alatt bele tudna esni. :D Nagyon aranyos. Éjfélre értünk haza és pihi.
Vasárnap (ma) elmentünk az egyik (talán a legnagyobb?) ulsani parkba. Full mint a filmekben, zene szól, fiatalok gitároznak, kisgyerekek szaladgálnak a virágok között, elkapósdit játszanak, ilyesmi. Egy kicsit már-már giccsesnek is tűnt. :D Maga a park és a környező táj nagyon faszán néz ki, a természet és a nagyváros feeling harmóniáját sztem tökéletesen eltalálták. Itt is lőttük a képeket, mintha kötelező volna (az is!) és körbejártuk a helyet. Az egyik résznél találkoztunk egy csapat európai arcszerkezettel rendelkező formával, rögbiztek és frizbivel játszottak. Odajöttek hozzánk, beszélgettünk egy kicsit, kiderült, hogy a többségük angoltanár az USA-ból, illetve Dél-Afrikából; plusz volt egy-két mérnök is. Az egyik philadelphiai sráccal beszéltünk többet, mondta, hogy nyugodtan keressük facebookon és ismerkedhetünk. Jó arcnak tűnt a tag.
Ezután beültünk egy helyre a belváros közepén, ahol iszogattunk és nagyon sokat beszélgettünk, főleg az alkohol fogyasztási és a bulizási szokásokról, nyilvánvalóan. 5 francia, 2 magyar, 1 belga és 1 kanadai volt a felállás. Az európai szokások kb. ugyanazok, a kanadai egy kicsit másabb. (pl. ott max 2-ig buliznak. Mondtuk is, hogy WTF?, mi ez a nyugger környék?) Folyt a megbeszélés erősen, végül úgy döntött a csapat, hogy kék valamit táplálkozni, mert ezt így nem lehet tovább folytatni. Bementünk sztem egész Ulsan legpuccosabb épületébe, egy 7! emelet magas plázába. Nem vicc, hét. Volt itt minden, mint az ágybavizelésnél, kb. csak autót nem lehetett venni. Legfelső szinten voltak a kajáldák, hát felmentünk a tetejére. Of kórsz a lift üveg volt, ki lehetett nézni az utcára közben, tiszta Ámerika. A kaja nagyon király volt, rizs, valami steak szerű hús + zöldségek. A hely nagyon menőnek tűnt (zsír új, minden asztalon indukciós főzőlap, ahol te melegíthettél dolgokat, ilyesmi), Pesten egy ilyen helyen minimum 5-10ezertől kezdődik egy kaja. Tessék megkapaszkodni az én kis tálam összesen 1400 Ft-ba került. Nekünk is kell egy ilyen hely Mo-ra.
Végül szépen hazabuszoztunk és búcsút vettünk egymástól. Holnap nem tudom még mi lesz a program, de az szinte biztos, hogy vagy hétfőn, vagy kedden bemegyünk végre a céghez.
A képek majd itt lesznek (elég vegyesvágott, nincs kedvem szétválogatni, szóval tuti így marad :D) :
Ennyi voltam mára, úgy érzem, jól fog telni ez a 4 hónap! Szasztok,
Ádám
