Akinek átjött a címben rejtőző poJén, annak hatalmas pacsi. Régen volt már, hogy digitális papírra vetettem a történteket. Előre szólok, hogy ez a bejegyzés nem lesz túlságosan összeszedett, gyakran elő fog fordulni, hogy össze-vissza fogok ugrálni az időben és a témákban. Szóval lássunk neki!

Először is általánosságban írnék a hétköznapokról. Szerda-péntek ugye a fix napok, amikor a céghez megyünk. Egy átlagos "munkás" nap történéseit Dani nagyon jól összefoglalta egy blogbejegyzésében, amit itt találhattok. Ilyenkor általában kőkeményen nyomjuk a szakmát Danival, viszont vannak olyan napok is, amikor különböző beszállítók gyárait szemrevételezzük. Nagyon sok munkást látunk, akik nagyon szar melót nyomnak, úgyhogy innen is üzenem a fiataloknak, hogy inkább tanuljanak, amíg nem késő. :D Most szerdán voltunk a 3. ilyen létesítményben, ahol is az állórész házak gyártását látogattuk meg és megállapítottuk, hogyan halad az 5 éves terv. Valami ilyesmit kell elképzelni, mint a megboldogult Kim Dzsong Il esetében. A különbség annyi, hogy mi nem köcsögöket nézünk, hanem vasakat. :D Egyébként viccet félretéve, nagyon hasznos látni ezeket a dolgokat, mert eddig csak papíron és monitoron volt erre lehetőség.

A hétfő-kedd kombó az iskoláról szól; ilyenkor iskolába megy kis Ádám és megpróbálja nem halálra unni magát. Múlt héten volt egy házim az egyik órámmal kapcsolatban, amit jó szokás szerint beadási határidő előtt egy nappal kezdtem el. Nem volt para, bár azért voltak néha lefővések. Végül összerittyentettem egy elég pöpec kis doksit, most már csak az ítéletre várok. Ugyanebből a tárgyból volt ezen a héten "zh", ami annyit takart, hogy hétfő délután kiadták a feladatokat és kedd estig fel kellett tölteni a kész doksit. Ezzel is el lehetett mókolni, de szerintem ez is jól sikerült. Nagy általánosságban nem írnék az oktatási rendszerről, (ezt Dani már megtette itt) viszont ígéretemhez híven kiegészíteném a pakisztáni/indiai/bangladeshi/sri-lankai vonallal. Nos ezen a tárgyon (amiből a házi és a "zh" volt) egyedüliként képviselem az öreg kontinenst. Rajtam kívül van 5-6 koreai és pár kínai/vietnami, de a túlnyomó többség a fent említett országok egyikéből jött. Az alábbi kiégések köthetőek ezekhez a diákokhoz:

1. Már az óra elején kapod a dózist, amikor a tanár névsorolvasást tart. Mindenki a neve hallatán egy "Yes"-t vagy "Dé"-t böffent, így biztosítva öreg barátunkat itt tartózkodásunkról. A pakisztáni/indiai barátaink undorító buzgómócsing módjára "Yes, PROFESSOR!" kiáltással csinálják ugyanezt, de olyan tekintettel, hogy ha a faszi azt mondá nekik, hogy "fiúk, vágjátok le a bal lábatokat, akkor okosabbak lesztek", megtennék. Nagyon durva.
2. Óra közben a tanár magyaráz és a legalapvetőbb dolgokat böfögik be a fiúk: ilyenekre kell gondolni, mint pl. a kör területe; mennyi az esélye annak, hogy a kockával 6-ost dobsz. Nagyon idegesítő és ilyenkor látszik rajtuk, hogy ők most elhitték, hogy valamit tudnak. Nagyon sokszor olyat is csinálnak, hogy maguk előtt gesztikulálnak és próbálják magukkal elhitetni, hogy itt most értik miről van szó. Vicces néha látni a homlokon gyöngyöző verejtékcseppeket, amikor mégse megy ez. :D
3. Mindegyik ilyen csávó kibaszott szőrős és igénytelen! Kajak én nem vagyok rasszista, de az igénytelen embereket nem bírom. És ők olyanok. (nyilván nem mindenki, de az átlag igen.)
4. Óriási try-hard mindegyik. (Mamáknak a fordítás: kétségbeesetten próbálkoznak és nagyon akarnak valamit) Reggel 8-tól este 11-éjfélig!!!! nyomják a suliban a full-retardot. (Egyébként ezt nem csak ők csinálják, ez egy természetes jelenség itt. :O) Ilyenkor mindenki a saját kis gépe előtt ül és veri neki a szakmát. Agyatlanul gyártják a tudományos cikkeket és a diplomamunkákat, de olyan minőségűeket, hogy egy-két házim színvonalasabb annál. Tökéletes példa erre az egyik csávó, aki velem van egy órán és egy ilyen bemutatkozó szöveget írt a közös chatbe (szó szerint idéznék, mert priceless):
   
   "Hi, I am ****** from Pakistan. Please call me ***** ;) I have joined Intelligent Systems Lab. this fall semester 2014 under the kind supervision of Prof. Jo. My hobbies include playing cricket, basketball, football, and Chess, listening music, surfing the Internet. My research interests are (but not limited to) Mobile Robotics, Simultaneous Localization and Mapping (SLAM), and Image processing. Now my biggest worry is publishing good research in top ranked conferences. I wish to become a renowned researcher in the field of Robotics 20 years from now. This class will support and provide the basic knowledge required for my field of research. You can contact me via Facebook (****), Skype (*****), yahoo mail (****) or visit in person (7-413). Thank you for your time."
   
   ÉRTED! Már megvan a 20 éves terv! Jelenlegi legnagyobb gondja jó minőségű cikkeket megjelenítése magasan jegyzett konferenciákon... Érted! Sajnos ez nem így megy...

Más vizekre evezünk most. Két hete pénteken ismét elmentünk a cserediákokkal egyet relaxálni, most viszont nem látogattunk meg klubbot, csak a 7-elevent, ahol betáraztunk ismét Korea első számú nemzeti kincséből. Jól telt az idő, benéztünk a környék bárjaiba és helyeire, aztán a szokásos mekis túrát is megejtettük hajnalban. (Mivel nincsen gyrosos :( ) Vasárnap elmentünk egy ulsani túrára, amit az egyetem szervezett. Bejártuk a városházát, ahol makettverzióban megtalálható az egész város, kb. 100 négyzetméteren. Ezután ellátogattunk a "régi" Ulsanba, ami szintén Ulsanban található, igen meglepő módon. Megnéztük a tradicionális épületeket és hogy most hogyan élnek ott az emberek. Később, olyan dél fele, elindultunk az ulsani bálnamúzeumba. Nagyon érdekes volt, sok bálnacsontvázat láttunk és temérdek új infót megtudtunk a bálnákról. Ugyanitt részt vehettem életem első delfinshowján, ami elég királyra sikeredett, nem gondoltam volna, hogy ilyen dolgokra meg lehet tanítani egy delfint.

Múlt hétvégén nem voltunk sehol se szórakozni (!! :( ), mert a többiek a félévközi zh-kra készültek. Danival ezért ismét a kultúra lovai közé csaptunk és meglátogattuk ismételten Kjongdzsut, mivel legutóbbi alkalomkor nem volt rá idő, hogy bejárjuk a belvárost. (csak Bulguksát tudtuk megnézi) Nagyon sok képet lőttünk, ez mind felkerült a dropboxba, amit most meg is osztok veletek.

Ma túl vagyok második koreai fodrászlátogatásomon is, szerencsére vállalható lett a végeredmény. Viszont van egy elbaszott szokásuk, hogy a fül körüli öt centis körben vágják le géppel a hajadat a halántékodnál, ezen kívül csak ollóval. Képtelen voltam elmondani/mutogatni a csávónak, hogy ott is használja a szaros hajnyírógépet. :D 

Holnap (pénteken) bemegyünk még a céghez ütni a gépet, szombaton pedig ismét ellátogatunk Busanba, ahol is megrendezésre kerül a 10. Busani Tüzijátékfesztivál, ami a hírek szerint elég király lesz. Ezt - kulturált és szerény diákként - egybekötjük egy kisebb bulikával is és a tervek szerint csak vasárnap reggel érkezünk haza.

Jövőhét végén pedig túrázni megyünk, a főnök meghívott minket egy ilyen csapatépítő jellegű mászásra egy környékbeli hegyre. Szóval megyünk jól csapatot építeni.

Képek itt lesznek (Ismételten cenzúra nélkül, van benne minden, mint az ágybavizelésnél: kultúra, munka, gyárak, ilyesmi.)

Pictures

Ennyi voltam mára, következő poszttal szerintem kevesebb, mint két hét múlva jelentkezem; többek között részletezem majd, hogy milyen arcok a munkatársak és mennyire megy nekik a szakma.

Közérdekű közlemény: Ennek a blogbejegyzésnek a betöltése 0.15Ft-jába került, az új internetadó köszönhetően. (Ugye milyen olcsón nyújtok színvonalas szórakoztatást? :D)

Sziasztok,

Ádám