Jó napokat kívánok!
Bocsánatkéréssel szeretném kezdeni ezt a bejegyzés, ugyanis elég régóta nem tettem már magamévá a billentyűzetet és nem vetettem digitális papírra gondolataimat. Tehát egy extrém hosszú (10 napos kihagyás után) újra itt vagyok és egy valag történettel és képpel készültem!
Múlt hét péntektől venném fel a fonalat, mivel ott hagytam abba az előző bejegyzésben. Szóval pénteken bementünk a céghez ismételten, megkaptuk a kis feladatunkat, amit ittlétünk alatt kell megcsinálni. Annyira nem vészes szerintem, simán össze lehet hozni egy-két hónap alatt is. (Sőt hamarabb is, ha tényleg nekiülök.) Egyelőre még a cégnél nincsen netünk, szóval vagy a munkával foglalkozunk vagy halálra unjuk magunkat. Szóval én személy szerint nagyon belehúztam a feladatba, inkább szeretnék az elején túlesni rajta. Sikerült pár képet csinálnom az irodáról, a gyárról még mindig nem, az még folyamatban van. Az ebédidővel itt nem viccelnek, merthogy pontban 12:00-kor lelöki valaki a villanyt, lehúzzák a rolót és 13:00-ig pihi van. Ezt úgy osztják be, hogy pontban 12:15kor elindulnak a menzára, zabbantanak kb 12:40ig, az utolsó 20 percet pedig vagy netezéssel vagy power nappel töltik. (Akár a főnök is, legutolsó alkalommal simán a szemére rakta az ellenzőt és húzta a lóbőrt 13:00-ig) Aztán szintén pontban egykor fellövik a villanyt és teljes erőbedobással lapátolja tovább a GDP-t a banda.
Itt jegyezném meg, hogy akárcsak ők, mi is a céges menzán eszünk. Én nem voltam katona, de sztem nagyon hasonló lehetett ott is az étkeztetés. Fém tálca, van benne 7 lyuk, 4 a savanyúságoknak és húsoknak, 1 a rizsnek, 1 a levesnek, 1 az evőeszközöknek. A kaja izét és minőségét egyszavas mondatba össze tudom foglalni: FOS! Ilyen szart én még nem ettem esküszöm, semminek semmi íze, aminek van, az is kaka. Legyűrtük, mert az éhség nagy úr, de nehezen ment. Azóta már voltunk kétszer, egy kicsit jobb lett a helyzet, de nem hiszem, hogy valaha is meg tudnám szokni.
Elengedtek minket ilyen 5 fele, nyomtunk a koliba mi is egy másfél órás szunyát és 9, fél10 fele találkoztunk az exchange studentekkel egy nyugati stílusú bárba. A jókedvű összejövetelen vodka és soju volt a menü, rendesen megalakult a csapat, folyt a szeszkó ezerrel. Megismertünk egy pár új arcot, főleg oroszokat. Az egyik srác el is vitt minket egy - szerinte - közeli parkba, hogy ott igyunk. Ittunk, beszélgettünk, állatkodtunk, ilyesmi. Nem hiszem, hogy be kéne mutatnom kedves olvasóimnak, hogy milyen dolgok történnek egy ilyen kulturált társasági eseményen. Kb. 3 és 4 között értünk haza, előtte még a Mekit is megláttuk, ami egy életmentő ötlet volt, mint másnap kiderült.
Szombaton elmentünk egy kis kultúrát magunkba szívni, hogy ne csak az ivásról szóljon minden. Kb. 11, délig töltőn voltunk Danival, de a mekis csoda felszívta az alkohol túlnyomó részét, így viszonylag elfogadható állapotban indultunk el Kjongdzsu felé. A buszút 1 órát vett igénybe, volt egy kis kavarás még itt Ulsanba, nem tudtuk pontosan melyik buszra kell felszállni, de egy kedves koreai kolléga kisegített minket. (Megjegyezném, hogy nagyon értelmes volt az angolja, ami itt elég ritka dolognak számít.) Megérkeztünk a világörökség részévé nyilvánított Pulguksza-ba, ami egy 8. századi buddhista templom együttes. Nem szeretném sokat tépni a számat, beszéljenek helyettem a képek, lőttünk egy rahedlit, aki végignézi az összeset, az vendégem egy sörre, ha hazaértem. Körbejártuk a helyet nagyjából 3-4 óra alatt és utána visszajöttünk Ulsanba. Még egyszer legalább el fogunk jönni ide, mert még nagyon sok látnivaló van Pulgukszán kívül Kjongdzsuba, de egyszerűen nem volt rá időnk. Este pihi, nem csináltunk sztem nagyon nagy dolgokat.
Vasárnap Ulsanban egy külföldi arcoknak tartott fesztiválon emeltük a színvonalat. Koreai kaják, italok, játékok, népi táncok, népi dalok, ilyenek. Egy kicsit kicsi volt és rövid idő alatt unalomba fulladt, mert gyorsan végig lehetett pörgetni a dolgokat. Volt egy Taekwondo-s bemutató, ami elég király volt, kajakra mint egy Jackie Chan-es múvi. Én is készítettem egy rövid videót, amit majd a képek között találhattok meg, ezt egy másik kolléga készítette a teljes műsorról:
Ezután vissza a koliba, pihi-szuszi.
Hétfőn nem történtek világmegváltó dolgok, estefele elmentem egy órára, nem volt vállalhatatlan, de nem is lett a kedvencem.
Kedden ugyanaz a témakör, délelőtt órára mentem, délután gép előtt ültem és egy kis irodalmat kutattam a céges melóhoz, hogy legyen mit olvasnom benn, mivel eddig ugye nincs netem.
Szerdán bementünk dolgozni, hasonló, mint pénteken. Olvasgattam, amikor néha elkapott a flow, akkor nyomtam a kódolást is, de nagyjából ennyi. A kaja egy hangyányit jobb volt, mint a pénteki menü, de még ezt se ajánlanám teljes szívemből senkinek. Egyébként 9-re szoktunk járni és olyan 6 korül lépünk le, a töbiekkel együtt. Ez azt jelenti, hogy (a kicsivel több, mint egy órás utazást beleszámítva) 7:50kor indulunk a koliból és kb. este fél 8, 8ra érünk haza, ami lássuk be nem olyan mulatságos. Utána már nem sok kedve van az embernek bármit is csinálnia.
Csütörtökön őszintén bevallom nem tudom mi történt, de annyira nem lehetett izgalmas, ha ennyire mély nyomot hagyott bennem.
Pénteken szintén cég, munka, kaja (eddigi legjobb menü, ami egy 4/10-et jelent) és a nap végén meghívtak minket ismételten egy céges iszogatással egybekötött vacsira. Kérdezték, hogy európai legyen a menü vagy koreai, persze azt mondtuk, hogyha már itt vagyunk akkor legyen koreai. De ami ezután jött, arra nem számított egyikünk se. Egy tenger gyümölcsei helyre vittek el minket, igazi meglepetés volt. Mivel Magyarországon viszonylag kevés a tenger, eddig nem nagyon volt lehetőségem ilyen kaját enni. De majd most! Az egész úgy nézett ki, hogy az étterem oldalában volt egy csomó akvárium, mindenféle tengeri élőlénnyel. Az asztalon már a szokásos főzőlap, amire ráraktak egy bazinagy vaskondért és megtöltötték vízzel. Belerakták a még élő kiválogatott élőlényeket és alárottyintottak. 3 különböző dolgot tudtam kivenni: volt tintahal, vagy 4-5 féle kagyló és rák. A rák nagyon király és nagyon finom, abból tudtam volna még enni, de sajnos csak kettő volt a kondérunkban. A kagyló se volt rossz, az is ízlett. A tintahal viszont elég rossz volt. Extrém rágós és nem sok íze van. Mintha egy gumicsontot kellett volna megenni. Közben folyt a soju is, és egyéb kiegészítő kaják is voltak (kimchi, a beondegi (ami ugye az olajban sütött selyemhernyó) és valami fura kagyló, amiből ki kellett szopkodni a tartalmát.) Alapjában véve jó volt a kaja, ízlett és nagyon különleges volt. A társáság is jó volt, nevetgéltünk és sokat beszéltünk. A főnök is ott voltunk velünk, ő is tök laza volt.
Miután véget ért a kaja, utána elmentünk egy másik helyre, ahol még beszélgettünk egy kicsit, aztán irány a koli vissza. 11-re értünk vissza kb., ahol egy-két féldeszkát magunkba öntöttünk még a hazai termésből, hogy behozzuk a lemaradást, mivel a többiek már régen elkezdtek keményen alakulgatni. Éjfél körül találkoztunk velük (találkoztunk egy új sráccal, Salah Tunéziából, aki kurva jó arc, nem is értem, hogy nem találkoztunk vele eddig. Ő van a bal oldalamon azon a képen, ahol boldogan tartom a vödröt :D) és nagyon gyorsan felzárkóztunk, talán ennek köszönhetően az utolsó emlékem olyan 2 körülig van meg. :D (Illetve az se segített, hogy vettem egy bazinagy rumoskólás vödröt :D) Hajnali öt fele értünk vissza, semmi evés és ivás, totál ki voltam ütve.
A nagy dorbézolásnak meg is lett a következménye, szombaton délután 3kor keltem, a világ összes fájdalmával. Totál rotty volt a rendszer, értelmes cselekedetre nem voltam képes, olyan délután 6 fele tudtam elmenni kajálni. Dani hasonlóan nézett ki, de mindenképpen én voltam rosszabbul. Ennek megfelelően szombaton nem csináltam semmit, rá se bírtam nézni az alkoholra, szóval pihi.
Ma, azaz vasárnap elmentünk a Daewangam parkba, ami itt van Ulsanban. Nagyon király hely, csináltunk jó sok képet, bejártuk az egész partot. Egy jó pár képen látható maga a Hyundai gyár is, mivel nagyon közel van ehhez a parkhoz. Itt is szeretném, ha a képek beszélnének helyettem, nem kevés lett.
Jövő hét programja hasonló lesz, hétfő-kedd suli, szerda-péntek meló, de a pénteki napon az egyik beszállító gyárába fogunk látogatást tenni. A hétvége valszeg az ünneplés jegyében fog telni, mivel Daninak holnap lesz a szülinapja, szóval valamit mulatságot ütni kell. Ez még a tervezés fázisában van. A képek linkje:
Ennyi voltam mára, remélem legközelebb már nem leszek ilyen lusta disznaj és hamarabb összefoglalom mi történt velem.
Pusszantok mindenkit, főleg Zsófit névnapja alkalmából!
Ádám
