Üdvözlöm a mélyen tisztelt Olvasókat!

Ebben a 3-4 napban is történtek érdekes dolgok, megpróbálom összefoglalni, most egy kicsit talán tömörebb lesz, mint eddig volt. (Most, hogy a poszt végére értem, nem lett igazán rövid :D)

Először is azzal kezdeném, hogy már el is telt egy hét, de a szervezetünk még mindig nem szokta meg a +7 óra eltolódást. Legtöbbször teljesen indokolatlan időpontban leszek álmos és össze-vissza alszom, hol keveset, hol többet. Talán most már normalizálódik a helyzet.

Hétfőn megpróbáltuk elintézni a tárgyfelvételt és benézni egy órára, kisebb-nagyobb sikerekkel. A tárgyfelvétel nagyjából még össze is jött, órára viszont nem tudtunk bemenni, mert kicsit máshogy értelmeztük az órarendet, mint kellett volna. Na mindegy.

(Zárójelben megjegyezném, hogy a tárgyfelvételhez szükséges dolgok a következők:

• Számítógép,
• Internetkapcsolat,
• Böngésző,
• Legalább egy koreai,

mivel az egyetem úgy látszik nem szeret angolra fordítani dolgokat. Ha egyedül kellett volna megcsinálnom, tuti minimum egy hét lett volna, mire mindent benyomok Google Fordítóba.)

Kedden megtörtént az első hivatalos látogatás a Hyundai-gyárba is. Délután kettőre beszéltük meg a találkát legkedvesebb koreai Hyundai kollégánkkal, Mujong-gal a főbejáratánál. A buszút az egyetemtől körülbelül 1 órát vesz igénybe - 50 percet, ha a sofőr extrém agresszíven vezet - így egykor már el is indultunk. Egy kicsit foskóztunk, hogy nem találjuk meg, hogy hol kell leszállni, de minden ment, mint a karikacsapás. Itt jegyezném meg, hogy a busszal elmentünk a Hyundai autógyára előtt is, maradjunk annyiban, hogy eggyel nagyobb, mint a győri Audi-gyár.

Megérkeztünk, lepacsiztunk Mujonggal és felvitt minket az irodába. (Belépésnél leragasztották a telefonunk elő és hátlapi kameráját, mert a gyár területén tilos fotózni sajnos, pedig lőttem volna vagy 10000-et :( )Találkoztunk ismételten a kissé komor Mr. Jun-nal (most tavasszal volt Budapesten, egyébként a kinti részleg Managere (a főni alatt eggyel)), akivel karöltve bemutatkoztunk a kinti csapatnak. A csapat létszáma hasonló a pestiéhez, a fejlesztő részen kb. 10-12-en lehetnek. (egyébként ezen kívül a tervező és a gyártó részlegnek külön szintje van, összesen kb. 100 mérnök.) A fejlesztőrész feje, Mr. Kwon éppen nem volt a helyén, szóval a srácok levittek minket addig a forgógépgyárba, hogy körbenézzünk. Sikerült is körbejárni a helyet 45-50 perc alatt, elég nagy, mit ne mondjak és jó sokan is dolgoznak ott. Megnéztük a különböző részfolyamatokat, a különböző méretű gépeket, már ennyi idő alatt is sikerült egy csomó mindent tanulni a gyártással kapcsolatban. Volt egy pár sad moment is, amikor láttuk, hogy egy-két gyári munkásnak mit kell csinálni. Ha van monoton munka istenem, ezért kell tanulni fiatalok!

Ezután visszamentünk az irodába, közben megérkezett Mr. Kwon is, a falka vezetője. Totál jó arc a csávó, beszélgettünk vele jó sokat, kifaggatott mindenről minket, aztán elkezdődött a körút. Elvittek minket az összes nagykutyához és mindegyikükkel társalogtunk 10-15 percet. Először a tervező osztály alfáját látogattuk meg, Mr. Hur-t, aztán pedig az egész forgógépes részleg atyaúristenét, Mr. Lee-t. (Szóval Mr. Lee az eddig felsorolt összes embernek a főnöke) Mindketten nagyon szimpatikus voltak, remélem mi is jó benyomást keltettünk bennük. (Mr. Kim-mel - akinek a kiutazásunkat köszönhetjük - még nem találkoztunk, de gyanítom erre is sor lesz kerítve. Egyébként ő már az egész Hyundai vezérigazgatója alatt van eggyel, szóval elég nagy játékos. Mint egy Hyundai-os Lázár János, hogy ilyen szép politikai hasonlattal éljek.)

És ekkor jött az autós körbevezetés a teljes gyár területén. (eddig a pillanatig csak a forgógép gyárat láttuk) Hát tehát ő, akarom mondani, WOOOWWW!! Szem kinyit, áll leesik és csak bámultunk. Nem tudom szavakkal leírni mekkora az egész hely. 9, azaz kilenc szárazdokk van, ahol szimultán ment a hajóépítés. És nem ám ilyen ladikok, amit a Dunán látsz napközben. Egyenként minimum 200-250 méter hosszúak, folyamatosan dolgoztak rajta minden részén a munkások. Mr. Jun mondta (akiről közben kiderült, hogy egész jó arc és csak Mo-n volt nagyon merev), hogy egy adott pillanatban kb. 40000-en dolgoznak a gyár területen. OKÉ! Szóval óriási sürgés-forgás, itt egy kamion az úton, ott egy rohadt nagy vasdarab a másikon és egy csomó épület, ahol a hajó építőegységeit rakták össze. Tényleg nagyon durva, sajnálom, hogy nem tudtam képet csinálni, ha megkapom az állandó kártyámat, akkor talán tudok majd, és ti is megnézhetitek miről beszélek.

A gyárbejárás után Mr. Kwon elhívott minket egy vacsorára, ahol a csapat tagjai is részt vettek. Kb. 14-en mentünk egy, a gyárhoz közeli étterembe. Nagyon pöpec, full első osztály, úgy nézett ki a hely, hogy bementél, cipő ledob és a japán tradicionális házakhoz hasonlóan elkülönülő szobákban lehetett társaságoknak együtt vacsoráznia. Az asztal a padló szintjét volt, alatt volt hely a lábadnak, szintén a padlón pedig volt a szék, aminek nem volt lába, csak az ülő része és a háttámlája. Nem tudom, hogy eltudjátok-e képzelni, mindenesetre nagyon menő volt. Az asztalba három lyuk volt vágva, ahol valódi tűzön lehetett sütni a húst. Mindent összevetve kitettek magukért a kollégák, elég király helyre vittek minket. A kaja nagyon finom volt, ettem !sült vért! (egész jó volt) és ittuk a sok soju-t. Mr. Kwon mutatott nekünk egy kis koreai szendvicset, amit soju után szoktak elfogyasztani, az is nagyon finom volt. Nagyon sokat beszélgettünk és röhögcséltünk, jól telt az idő.

A kaja végeztével Mr. Kwon és egy másik idősebb arc elköszönt és távozott, a többiekkel beültünk még egy kocsmába. Sörözgettünk egy kicsit, én is! (mivel nem volt más), itt is jól telt az idő. Olyan fél 11 fele sátrat bontottunk és elindultunk hazafelé. Összességében a napot 10ből 9-esre értékelem, tényleg nagyon jól éreztük magunkat.

Szerdán a szó szoros értelmében nem csináltam lófütyit sem, egész nap esett az eső, még kajáért is Danit küldtem el. :D Kipörgettem gyorsan a Brooklyn 99-ot, Matyi ajánlására, várom a következő évadot. :D

Ma (Csütörtökön) végre megtaláltam azt a helyet, ahova biztosan vissza fogok járni hetente. 7000 Wonért ettem ilyen rántott csirkehús jellegű valamit, salátát, rizset és valami nagyon durván király szószt. Annyira megörültem, hogy végre van egy kaja ami tényleg nagyon ízlik és a közelben van, hogy majdnem adtam két csókot a kedves koreai néninek. Este elmentünk az európai arcokkal vacsorázni, meg iszogatni, jól telt az idő, ettünk-ittunk, mulatoztunk és hála istennek nem volt sok köcsög, illetve a biztonság sem volt kevés.

Ennyi voltam mára, holnap valószínűleg elmegyünk karaokezni végre, kíváncsi leszek, hogy fog sikerülni. Képek most nincsenek, mert nem volt miről csinálni. (Vagyis volt, csak nem lehetett) Addig is csókoltatok mindenkit otthon. Béke és szeretet,

Ádám