Üdv mindenkinek!
Egyből egy rossz hírrel kezdeném ezt a bejegyzést, miszerint mostantól körülbelül minden 2. héten fogok csak postot írni. Számos oka van ennek, de a legfőbb az, hogy nem történnek a dolgok olyan intenzitással, mint szeptemberben. (Na meg persze lusta is vagyok!) Így tudom megoldani azt, hogy legyen tartalma is egy-egy bejegyzésnek, ne csak az legyen, hogy írok a nagy semmiről.
Na de elég a rizsából, lássuk mi történt!
A fonalat valahol szeptember 22 körül venném fel. Hétfő-kedd az egyetemre járás jegyében telik, hétfőn este 7től van egy órám, kedden pedig 9től. Nem egy megterhelő dolog tudom, de nem azért jöttünk ide, hogy megszakadjunk a tanulásban. (Egyébként nem is lehet 4 óránál többet felvenni cserediákoknak, szóval ők is tudják mire megy ki a játék :D) A hétfői óra előadója nem tud beszélni angolul. Amit ő csinál, csak nagyon az alapjaiban hasonlít az imént említett nyelvhez. Undorító kiejtés, gyenge szókincs, ilyenek. 5 szónál többől álló mondatot szerintem még életében nem fogalmazott meg. Amit felír a táblára abból látszik, hogy nem hülye a forma, de egy kicsit dolgozhatna még az angolján, mert így az (amúgy nem túl sok izgalommal fűszerezett) előadás igen gyorsan unalomba fullad. A keddi koreai arc sokkal jobb, ő már képes koherens szöveget összerakni (nem csak tő!) angol mondatokból. Kiejtését egy 10-es skálán 5-re értékelem. (A hétfői faszi jóindulattal 2-es alá, az ő angolját megérteni tényleg kihívás; legtöbbször azt hiszem a mondat elején, hogy ez most nem is angolul van, aztán valamikor mondat közben megértek egy szót és rádöbbenek, hogy most éppen angolul hadovál valamit az öreg. :D) Ennyi elég is a suliról, az órák egyébként hasznosak (valamilyen szinten) és nem bántam meg, hogy ezeket választottam. Lehet majd egy külön posztba még leírom a tapasztalatokat az itteni MSc-s diákokról, mekkora tudást is képviselnek, mennyit tanulnak/dolgoznak. Külön érdekesség az indiai/pakisztáni/bangladeshi/sri-lankai diákok, full kiégés amit művelnek, de ez majd egy másik bejegyzésben. :D
Szerdán ismét meglátogattuk a céget, szokásos dolgok történtek, vertük a gépet, ettünk megint a csoda menzán (már nem emlékszem mi volt a kaja pontosan, de tudom, hogy ez sem ízlett. :D) Csütörtök az én hivatalos pihenő napom, ilyenkor nem kell csinálnom semmit és ezt általában be is tartom. Ilyenkor általában valami filmet pörgetek vagy sorozatot, illetve olvasni szoktam, meg egy kicsit nyelvet tanulni. Mostanában megint elkezdtem nyomatni a Duolingot és ismét elhatároztam, hogy megtanulok németül. (A koreai az túl nehéz, meg nem nagyon tudnám használni sehol se a környékemen. Bőven elég az nekem, hogy megy az olvasás és tudok egy-két kifejezést.)
Pénteken ismét meló, délután viszont elmentünk egy beszállító gyárába látogatóba. Úgy kezelnek minket ilyenkor, mintha valami befektetőnk lennénk vagy valami óriási nagykutyák. :D Most is bevittek minket a tárgyalóba, a főszélszes (Hogy ilyen szép szót használjak; General Sales Manager hivatalosan) csávó átadott nekünk egy brosúrát, mit gyártanak itt, kinyomtatott prezentációt minden fontos infóval a cégről. Ahhoz képest, hogy főszélszes, egy kukkot nem beszélt angolul, legkedvesebb bajtársunk és kollégánk, Mujong volt az élő ferdítő. :D Aztán levittek minket a gyárba, mi meg jól megnéztünk és összefogdostunk mindent, mint két retardált óvodás. Jól telt az idő, tanultunk sokat a látogatás során. Ezután feladtam koreai segítséggel az első postát Magyarországra, ami már azóta meg is érkezett épségben (Ha minden igaz). Ezen a héten volt ilyen egyetemi napok jellegű dolog, szerda-csüt-péntek és pénteken valami óriási nagy koreai sztár volt a vendég. Természetesen ez azt jelentette, hogy kötelező volt számunkra a részvétel (Plusz még Dani szülinapját is ünnepeltük.) Nagyon sokan voltak, egy tökéletes placcot fogtunk ki a többiekkel, ahol lehetett látni és hallani a koncertet, viszont lehetett beszélgetni és alkoholizálni is jó hangulatban. Ráadásként a férfi egyedek még a hólyagjuk tartalmát is kényelmesen tudták üríteni, mivel számos fa és bokor vette körbe ezt a remek kis helyet. A koncert egyébként nem volt nagy durranás, de ahogy az idő- és a bevitt alkoholmennyiség skáláján haladtunk előre, úgy váltak a dalok egyre fogyaszthatóbbá. A performansz után belibbentünk a belvárosba (ez olyan fél 12 magasságában volt) és besétáltunk az első koreai bulihelyünkre. (A belépés ingyenes volt az egyetem diákjai számára, ilyen hivatalos after hely volt.) Mint a filmekben, lifttel mentünk a buliba, mert a hely az ötödik emeleten volt. Első gondolatom az volt, hogy ez a dizsi nagyon parádé, csak mocskos hangos a zene! Az az elképzelés, hogy te a melletted állóval majd bármilyen kommunikációt fogsz folytatni, hamvában holt volt. (Micsoda belső rím, ÚRISTEN! :D) Mivel külföldiek voltunk és kuriózumnak számítottunk, gyakorlatilag bármit megcsinálhattunk a helyen és mindenki úgy nézett ránk, mint valami Messiásra. :D Alex (a francia srác) a pulton táncolt, mások piáját lenyúlta úgy, hogy közben mindenkivel jóarcoskodott. Hozzá kell tenni, hogy a gyerek irgalmatlan módon be volt töltve, nem nagyon tudta milyen rendezvényen van :D
Másnap totál KO, a fülem úgy zúgott, mintha bomba robbant volna mellettem. A ruhám tiszta bagó szagú volt. (Itt még megengedett a cigizés a helyeken) Az összes energiámat az életben maradás kötötte le. Ettem valami európai jellegű kaját és a nap többi része unalmasan telt. Vasárnapra még a pénteki buli rányomta a bélyegét, elég kedvtelen voltam és nem nagyon mozdultam ki a szobából.
Az azutáni hét hétfő-keddjén szintén nem történt sok minden, főleg iskolával foglalkoztunk és a céges projektünkkel. Illetve elkezdtük tervezgetni komolyabban, hogy legalább egy hétre el kéne menni valahova külföldre. Az egyedüli hét ami számításba jöhetett, az a december 1-7-ig tartó hét, mivel akkora nem terveztek nekünk semmit a cégnél és akkor még sulis dolog se jön közbe. Több úti cél közül végül a Fülöp-szigetek jött ki győztesen. Már csak az volt hátra, hogy mindezt előadjuk a főnökségnek...
Szerdán bementünk a céghez, de már egyből egy kis hiba csusszant a rendszerbe. Nem tudtunk bejutni a gyár területére, mert a regisztráláshoz szükséges gépen amikor beírtuk az adatainkat (ahogy eddig mindig) valami nem várt hibaablak ugrott fel, persze koreaiul. Totál meg volt főve a kis csapatunk, a "na most hogyan jutunk be" kérdés fogalmazódott meg a buksinkban. Előbányáztuk egy névjegykártyát, a rajta lévő számot megpróbáltuk felhívni mobilon, persze valami koreai gépi hang elkezdett vekengeni a fülünkbe. Így hát a portán odaadtuk egy szimpatikus hölgyikének a névjegykártyát és nem verbális kommunikáció során tudattuk vele, hogy jó lenne kurva sürgősen kagylót ragadni és valami makkot idehívni, aki beenged minket. Végül 10 perc várakozás után megjelent koreai kollégánk és sűrű bocsánatkérés közepette tudatta velünk, hogy ő baszarintott el valamit, ne haragudjunk érte. Persze mi nem haragudtunk, mivel így "sajnos" később tudtunk csak belekezdeni a munkába. Ezután ebéd környékén finoman rákérdeztem az egyik csávónál, aki velünk foglalkozik, hogy mit szól erről a kis utazásról. Mondta hogy nem tudja, meg kell kérdezni főnit ebéd után. Végül 2 körül jött oda hozzám, hogy minden rendben, a góré az áldását adta az egészre. JUHÚ! Egyből elterveztük, amint hazaérünk megvesszük a jegyet. Már vártuk, hogy induljunk hazafele, amikor 4 körül nyugtalanító üzenetet kaptunk az egyetemi kapcsolattartónktól. A cserediákokkal foglalkozó titkár keres minket, mert van valami problema a kollégiumi szállásunkkal kapcsolatos pénzügyekkel. HŰ-HA - gondoltuk magunkban - nehogy valami nagy összeget vasaljanak be rajtunk, mert akkor lőttek a Fülöp-szigeteknek. Hazaértünk, bementünk a fószerhez, de persze már nem volt ott. Összedugtuk a kis buksinkat Danival és megegyeztünk, hogy fuck it, megyünk a Fülöp-szigetekre, azt az összeget meg valahonnan elővarázsoljuk majd. Sikerült is venni 55000 Ft-ért repjegyet (oda-vissza), úgyhogy most már nincs visszaút. JUHÉÉ!! (Hivatalos indulás november 29. hajnal 1, érkezés december 8. hajnal fél 1.)
Csütörtökön a sporté volt a főszerep, sikerült összeverbuválnunk egy nagypályás focicsapatot a cserediákokból és a hajómérnökök 3 csapatával játszottunk 3 db 30 perces mérkőzést. Az első meccsen jól el lettünk picsázva, jó volt az ellenfél, mi pedig egy megye 3-as ificsapat szervezettségét se értük el. Ezután lefuttattam a Csank János és Détári "Döme" Lajos algoritmust és gatyába ráztam fiainkat. A következő két mérkőzésen két 1-1-es döntetlent ért el a csapat, ami lássuk be, idegenben egy nagyon jó eredmény. Ezután meglátogattuk a cheerleading versenyt, ami a focimérkőzések alatt kezdődött. Volt egy-két jó csapat és volt egy pár érdekes jelenet is, meg idióta ruhák. Jót kacagtam rajtuk, videó sajnos nem készült róla, mert nem volt nálam semmi.
Már korábban elhatároztuk, hogy ellátogatunk Busanba pénteken (a péntek itt nemzeti ünnep volt, a régi koreai államalapítás ünnepe), a hét közepe fele próbáltunk is szállást foglalni, de ez a lehetetlennel volt egyenlő. Egy 3-4 milliós városban nem találtunk olyan hostelt/motelt/hotelt, ahol lett volna üres szoba 8-9 fő számára. Ez annak volt köszönhető, hogy ezen a hétvégén kezdődött a nemzetközi filmfesztivál Busanban, ami nagyon sok embert vonz a városba és nem csak Koreából. Ennek ellenére úgy döntöttünk, hogy elmegyünk és majd reggelig veretjük a party animalt. :D Először is elmentünk a Busan Towerbe, ahol nagyon királyi panoráma nyílik a városra, főleg a kikötő részre. Lőttünk egy pár képet innen, ez benne lesz a bejegyzés végén belinkelt albumban. Ezután mászkáltunk össze-vissza a környéken, ilyen zsibi szerű piacon, ahol majdnem vettem 25000 Wonért valami "márkás" órát, de végül győzött a józan ész. Ezután elmentünk a Gwangalli Beach-re, hogy egy hagyományos koreai barbecue vacsorával indítsuk az éjszakát. Ettünk-ittunk, szórakoztunk, végül heten összehoztunk egy 32 ezres számlát :D Fogszívós fizetés után célba vettük a partot, ahol tovább folytattuk az alkoholizálást. A kilátás nagyon szép volt, főleg a híd, erről készült egy kis videó is, amit majd megtaláltok az albumba. A kellő mennyiség betáplálása után felszálltunk a metróra és nyakunkba vettük a belvárost. Tovább folytattuk a szürcsölést, majd a GRID nevezetű szórakozóhelyre esett a választásunk. Nagyon hasonló volt az előző pénteki helyhez, csak nagyobb volt sokkal és hála istennek nem volt annyira hangosa zene. Itt kómásan lőttem képeket, de csak a cenzúrázott verziót teszem közkinccsé, mert többségén vállalhatatlan fejet vágok. :D Ment az arconpörgés, végül 5 fele elhagytuk a létesítményt. Valahogy metróval elbotorkáltunk a buszállomásra aztán meg haza, körülbelül reggel fél 8-ra értünk haza, teljes kómában. (A buszon többször bealudtunk, nem is tudom hogyan sikerült végül is a megfelelő megállóban leszállni. :D)
Szombat délután és vasárnap full töltőn volt a banda, nem sok kedv volt a mászkáláshoz, így nem is nagyon mentünk sehova.
Tegnap pedig sikerült végére járni a koleszos pénzügyes mizériának, kiderült, hogy még pénz jár vissza nekünk. :DDD Egy nagy sziklával könnyebek vagyunk, a kis vakációnk anyagi háttere immár biztosított! :D
Mára ennyi volt és ígéretemhez híven körülbelül két hét múlva jelentkezem újra.
Peace out,
Ádám
